Avagy miért van most kevés post, kevés írós dolog, kevés minden.

Az idő nagy részében nem nagyon vannak nehézségek az életemben, legalábbis nem olyanok, amiket ne lehetne megoldani egy széles, magabiztos mosoly, vagy egy szívből jövő, népies, nőietlen káromkodás kíséretében.

Év elején viszont be szokott ütni a krach. Nem tudom, miféle ördögi, túlvilági mechanizmus működik ilyenkor a háttérben, de ilyenkor becsődül minden. Amivel baj lehet, ami el tud romlani, az ilyenkor meg is teszi. Aztán február végén jön általában a felszálló ág, és egész évben békén vagyok hagyva problémaügyileg, szóval alapvetően ki vagyok békülve az elosztással.

Most ugye írás is volt közben, és  ez a harmadik rész, vagyis a vele való munka tökéletesen leszívta az energiáimat. Ezen a hétvégén kellene kezdeni az utómunkákat, de képtelen vagyok rá: egyelőre attól is fáradt vagyok, ha a plafont bámulom (mert miért is nincs csukva a szemem, és alszom inkább? Ugye). Alapvetően úgy szoktam, hogy ha kész a kézirat első változata, két hetet pihentetem, hogy friss szemmel tudjak kötözködni vele (vagyis megkezdeni a javítást), és ez idő alatt én is tudok pihenni.

Csakhogy: éve eleje van., mint mondtam. Szóval pihenés elfelejtve: van mindenféle katasztrófa: anyagi, karrierügyi stb. (és most, most volt képes kitalálni a hűtőm, hogy elromlik), és az ezekkel járó problémamegoldás. Utóbbi jól alakul, látom már az alagút végén a fényt, de a munka utáni rohangálás összeadódott az egyéb feladatokkal (például a háztartási dolgokkal meg a zongoratanulással), generált egy hetek-óta-nem-alvás spirált, ami abból az energiából, ami a kézirat után maradt, kivett még vagy hetven százalékot. 

Ez a kimerültség egyrészt a plafonbámulásban ütközik ki, másrészt abban, hogy elértem azt a szintet, hogy mindenféle baromságot csinálok. Például vettem ma egy Huawei headsetet, ugyanis az előző elromlott (Helló, év eleji pechszéria!). Még a buszon feltettem, és konstatáltam, hogy nincsenek mély hangok. Hát, én békés ember vagyok, de most feltámadt szörnyű haragom, hogy visszamegyek a boltba, és megmondom, hogy ennyi pénzért szeretném hallani a basszust a Hiperkarma alatt, tehát vegyék vissza, vagy adják vissza a pénzemet, különben rájuk szabadítom az alvilág minden sötét lényét (meg írok a fogyasztóvédelemnek is). Aztán, két perccel a track elindítása, és szerencsére jóval a boltba-visszamenés előtt rájöttem, hogy fordítva tettem fel a fülest, azért nem volt basszus. Remek. A másik: a spontán alvás bárhol. Itthon leültem a gép elé, hogy elintézzek egy nagyon fontos NAV ügyintézést, és elaludtam pár percre, csak úgy, a gép előtt ülve. Rájöttem, hogy szörnyű élmény  az ABEV képernyőjét látni közvetlenül ébredés után (Ha még soha nem láttad: szerencsés vagy).  Megfordult a fejemben, hogy hagyom a francba az egészet, pedig a NAV-os cucc dátumhoz kötött, ma és kizárólag ma lehet beküldeni, de már olyan szinten voltam, hogy fontolóra vettem: egy kiadós alvás megér egy büntetést. (Aztán persze megcsináltam).

Szóval, most fogom magam, kikapcsolom a gépet, megvárom, hogy lemenjen a mosás (remélem, nem árasztom el vele a szomszédot, meg nem megy tönkre a mosógép is), utána alszom vagy huszonnégy órát, és aztán - nem, még nem kéziratot javítok. Valami sokkal jobb írós dolgot csinálok. Holnap azt is elárulom nektek, hogy mit. ;)