Avagy miért van most kevés post, kevés írós dolog, kevés minden. Az idő nagy részében nem nagyon vannak nehézségek az életemben, legalábbis nem olyanok, amiket ne lehetne megoldani egy széles, magabiztos mosoly, vagy egy szívből jövő, népies, nőietlen káromkodás kíséretében. Év elején viszont be…

Kövezzetek meg, de én szeretem a telet. A havat, a hideget, a fagyot, a zúzmarás reggeleket, a csúszós utakat (ó, amikor még vezettem! – na akkor például nem szerettem), a sálakat, sapkákat, kesztyűket – és a tényt, hogy nincs meleg. (Igen, jó a tipp, a meleget nem szeretem). Mióta a városban élek,…

Napok óta házi fasírtra vágytam. Tudod, arra, amelyikbe belehentelsz annyi fokhagymát, hogy így kábé az idők végezetéig távol tartana minden vámpírt, meg amelyikbe állott kenyér kell, és amire enyhén ráég a morzsa. Szóval a ma esti programterv valami ilyesmi volt: a) bevásárolni, b) fasírtot sütni,…