Rájöttem, hogy van egy blogom. Meg van közlési kényszerem is. Jó, utóbbit egy ideje már tudtam, nem most fedeztem fel, de azt igen, hogy a kettőt milyen könnyedén lehet kombinálni. Igazából a mai extra Sárkánycsalogatós részt akartam kitenni, csakhogy történt valami: vázlatot kezdtem írni a leendő…

Mikor már elég messze jártak a vénasszony házától, Hollus megállt – hát megtorpant Emese is. Szembefordultak egymással, és a férfi megfogta a lány mindkét kezét. − Hogy érzed – kezdte, – eljött az ideje, hogy kipróbáld, milyen madárrá változni? Emese mosolya lehervadt, s az arca elsápadt. −…

Vízháti Kata bezárta a tyúkokat, és a ház felé csoszogott. Ott aztán le is cövekelt, és hunyorogva figyelt a veranda felé. Mintha Hollus állt volna ott valami lánnyal. Amikor rájött, hogy nem csal a szeme, mérhetetlen haragra gerjedt, és sietős léptekkel haladt feléjük. − Hát téged melyik…

Hollus az erdőből kifele menet először elmondta magában az összes átkot és káromkodást, amit csak ismert, aztán egyet-kettőt hangosan, és csak akkor hallgatott el, amikor rájött: ezzel teljesen a frászt hozza Emesére. A lány ugyanis faggatni kezdte, hogy milyen szörnyűség történhet, amiért nem akar…

Miközben az állattá lett udvari népet keresték, Hollus azon gondolkodott, talán át kellene nevezni az erdőt. A környékbeliek az elmúlt tíz évben Setét-erdőnek hívták, messziről kerülték, és még gondolni sem szerettek rá. A férfi szerette ezt az elnevezést, mert milyen jól hangzott már: Hollus, a…