Vízháti Kata bezárta a tyúkokat, és a ház felé csoszogott. Ott aztán le is cövekelt, és hunyorogva figyelt a veranda felé. Mintha Hollus állt volna ott valami lánnyal. Amikor rájött, hogy nem csal a szeme, mérhetetlen haragra gerjedt, és sietős léptekkel haladt feléjük. − Hát téged melyik…

Miközben az állattá lett udvari népet keresték, Hollus azon gondolkodott, talán át kellene nevezni az erdőt. A környékbeliek az elmúlt tíz évben Setét-erdőnek hívták, messziről kerülték, és még gondolni sem szerettek rá. A férfi szerette ezt az elnevezést, mert milyen jól hangzott már: Hollus, a…